“Felperes kéri a tisztelt Bíróságot, alperes ellen, csalás, uzsora, közbizalom ellenni bűncselekmény és nem utolsósorban az adócsalás megalapozott gyanúja miatt szíveskedjék hivatalból megtenni a szükséges büntető feljelentést és az eljárásba bevonni a megfelelő nyomozati jogkörrel rendelkező hatóságokat is, Nemzeti Nyomozó Irodát, Nemzeti Adó és Vámhivatalt, stb.”

Szabad felhasználásra közzéteszem az egyik gépkocsihitel folyó perben készült beadványt. Értékes információk közül lehet csemegézni, természetesen mindenkinek a saját konkrét ügyére levetítve. Köszönet mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy eszmefuttatásaik bekerülhettek ebbe a beadványba, elsősorban S. Sándornak és Töviskesné Juditnak.

Ebben az ügyben felperes az adós, alperes a bank, aki viszontkeresetet terjesztett elő. Érdemes többször áttanulmányozni és elkezdeni megérteni, hogy a bankok visszaéltek a közbizalommal, visszaéltek az adósok pénzügy ismereteinek hiányával. A háború folytatódik és egyre több muníció kerül birtokunkba.

Kásler Árpád

Kelt.Gyulán 2012.04.19-én

Tisztelt …………………………..Bíróság!

 Alulírott………………………………… felperesnek a ……………….Bank Zrt. ……………………alperes ellen kölcsönszerződés részleges érvénytelenségének megállapítása iránt indított fenti számú perben, az alperes a felperessel szemben, a Ptk. 523§(1) bekezdése alapján, kölcsöntartozás jogcímén, 2012. ………-én viszontkeresetet terjesztett elő, amelyet jelen beadvánnyal felperes visszautasít és a következőket adja elő.

Felperes elismeri, hogy a felperes és alperes között ……………………………….napján az …………………..szám alatt a Ptk. 523.§(1) bekezdés szerinti kölcsönszerződés jött létre, a ………………….fszr.-ú ……… típusú gépjármű megvásárlásának finanszírozása tárgyában.

A hivatkozott gépjármű bruttó vételára ……………….-Ft volt, amelynek megvásárlásához önerőként …………………..-Ft-ot fizetett meg az eladó részére, míg a……………Bank Zrt ………………………………-Ft összegű kölcsönt nyújtott, a gépjármű vételárának részbeni kiegyenlítéséhez.

A szerződés futamideje ………..hónap volt és a felek az egyhavi törlesztő részlet összegét ………….-Ft-ban állapították meg – írja viszontkeresetében az alperes.

Tisztelt Bíróság, már ezen kijelentés is csak részben fedi a valóságot. Ugyanis az alperes ennyiben állapította meg a törlesztőrészletet, de úgy próbálja ezt előadni, mintha a kölcsönszerződés kapcsán bármiféle alkupozicióban lehetett volna a felperes. Hol és mikor volt olyan hitelezési gyakorlat Magyarországon, hogy a hitelfelvevőnek beleszólási lehetőséget megadva, egyenrangú félként kezelte volna a bank a kölcsönigénylőt? Köztudomású tény, hogy a bankok egyoldalúan maguk alakították ki a hitelügylet minden részletre kiterjedő feltételeiket. A kölcsönfelvevőnek egyetlen beleszólása volt az ügyletbe „eszed-nem eszed, mást nem kapsz” alapon, hogy elfogadták vagy sem a felkínált kölcsönt. Az alperes működési rendszerének, ilyesfajta utólagos „demokratikussá” való kozmetikázási kísérletét visszautasítva felperes kijelenti, hogy elfogadta a felkínált hitelkonstrukció, havi törlesztőrészletként megállapított ………..-Ft-ot, de nem ő vele közösen lett ez megállapítva, mint az alperes hamisan, a valóságnak nem megfelelően előadja azt a bíróságnak.

A továbbiakban felperes elfogadta és aláírta azt, hogy az alperest a kölcsönszerződésből eredő követelései erejéig vételi jog illeti meg a gépjárművön. Ezen kívül semmi mást nem fogadott el és nem írt alá. Az alperes viszontkeresetének első oldalán leírja azt is, hogy a felperes ………………………. napjától kezdődően nem tett eleget részletfizetési kötelezettségének, így az alperes a kölcsönszerződés és a Ptk. 525.§-a alapján, a felperes fizetési kötelezettségének elmulasztása miatt …………….-ik napján kelt jognyilatkozatával felmondta a kölcsönszerződést.

Itt álljunk meg egy pillanatra, mert rendkívül fontos tényeket kell a tisztelt Bíróság figyelmébe ajánlani.

Úgy a kölcsönszerződés egyedi részében foglaltak, mint az alperes által előterjesztett viszontkeresetből kitűnik egyértelműen és félreérthetetlenül, hogy felperes forint kölcsönt vett fel és forint törlesztőrészletet, havi fix forint törlesztőrészletre vállalt kötelezettséget.

Felperes a jogtalanul megkövetelt többletköltségek következtében szüntette be a további törlesztést és fordult a bírósághoz jogorvoslatért.

Az alperes ismételten félrevezető módon adja elő álláspontját, nem aggódva amiatt sem, hogy ezt bíróság előtt teszi.

Ugyanis az alperes hosszú időn keresztül, szerződés szegést elkövetve, árfolyamra való hivatkozással, többletköltségeket rótt rá a felperesre, ráadásul magát a tőketartozás összegét is megemelte erre való hivatkozással, holott egy kölcsönügyletben a tőketartozás nem emelkedhet, főleg akkor nem, ha az adós fizetési kötelezettségének eleget tesz, mint ahogy a felperes hosszú időn keresztül eleget tett, sőt a jogtalanul ráterhelt többletköltségek kifizetésének ellenére majdnem duplájára emelkedett a tőketartozás, gyakorlatilag kifizethetetlenné téve a folyamatosan emelkedő tartozást. Ennek létrejöttében egy többrendbeli bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja fedezhető fel, melyek alátámasztására felperes a következőket kívánja előadni.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 166.§ (1) bekezdése szerint, a szóban forgó kölcsönszerződés valójában egy számviteli bizonylat amely alapján az alperes, a könyvelését kell hogy vezesse és végrehajtsa.

A 166.§(2) bekezdése szerint:

A számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie. A világosság elvét szem előtt kell tartania.

Mindezt az alperes be is tartotta mindaddig, amíg a kölcsön forint összegét pontosan és a havi törlesztőrészletek forint összegét is pontosan feltüntette, nem is tehetett mást mivel a Ptk. 523. § (1) bekezdése szerint is a kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles a meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani. Mást, mint a tényleges gazdasági esemény, nem is vihetett volna be a számviteli bizonylatába, szerződésbe.

Míg a forinthitel és a devizahitel jogilag értelmezett és értelmezhető, szabályozott a Ptk, Htp. szerint, a „devizaalapú”-ra fogalmilag csak a 250/2000.(XII.24) Korm. rendelet az irányadó jogszabály, amely szabályozza a devizaalapú magánjogi szerződéseket.

A számviteli törvény 60.§ (6.) bekezdés külföldi pénzértékre szóló kötelezettségről ír.

De jelen szerződésben nincs valós külföldi pénzértékre szóló kötelezettség, mert a valós devizaösszeg rendelkezésre bocsájtása nem történt meg, helyette a forint rendelkezésre bocsájtása a valós gazdasági esemény.

Ptk.523. § (1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.

(2) Ha a hitelező pénzintézet, – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az adós kamat fizetésére köteles (bankkölcsön).

Mivel a valójában forintösszeg lett rendelkezésre bocsátva, ezért Adós ANNAK ÉS CSAK ANNAK a megfizetésére kötelezhető. Ezért a felperes szerződésére nem vonatkozik a Számviteli törvény 60.§-a.

Itt az alperes a szerződési szabadsággal és a jog rendeltetésével visszaélve, teljesen jogellenesen, a kölcsönszerződés egyedi részének legvégére, kijátszva 166.§(2) bekezdésben foglaltakat, a tartalmi hitelességet, a megbízhatóságot, a helytállóságot és a világosság elvét nem követve, besuvasztotta azt a mondatot, amely alapján a felperes által elfogadott feltételektől átirányít egy úgynevezett Általános Szerződési Feltételekre, amelyet felperes sohasem írt alá és ezáltal teljesen kontrollálhatatlanná válnak a benne foglaltak az ő számára.

Ettől a pillanattól kezdve az alperes, súlyosan megszegve a törvényt, már nem a számviteli bizonylata alapján állította ki követelését a felperes felé, hanem a felperes által alá nem írt Általános Szerződési Feltételek (ÁSZF) alapján. Holott a nyilvántartás szabályait és tartalmát a magánjogi szerződésekhez kapcsolódóan esetünkben egyedül és kizárólag a Számviteli Törvény határozza meg. Az ÁSZF ez esetben nem minősül számviteli bizonylatnak, így az elszámolás alapját sem képezheti.

A 15.§ (3) A könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük. Értékelésük meg kell hogy feleljen az e törvényben előírt értékelési elveknek és az azokhoz kapcsolódó értékelési eljárásoknak (a valódiság elve).

Az alperes súlyosan megsértette ezen valódiság elvét. Ugyanis a magánjogi szerződés keretein belül csak forintösszeg mozog, mind hitelnyújtáskor, mind a havi törlesztésekkor és a szerződésben való feltüntetéskor, számszerűsített megjelenítéskor is.

15.§ (5) A beszámoló tartalma és formája, valamint az azt alátámasztó könnyvezetés tekintetében az állandóságot és az összehasonlíthatóságot biztosítani kell (a következetesség elve)

Az alperesi eljárás nem biztosítja az összehasonlíthatóságot, hiszen a különböző időpontbeli devizaösszegek különböző értékűek, amelyet az árfolyambeli különbözőség egyértelműen bizonyíthatna, ezt azonban nem tartalmazza a nyilvántartás, hiszen azonnal láthatóvá válna az elv megsértése.

16.§(3) A beszámolóban és az alátámasztó könyvvezetés során a gazdasági eseményeket, ügyleteket a tényleges gazdasági tartalmuknak megfelelően e törvény alapelveihez, vonatkozó előírásaihoz igazodóan-kell bemutatni, illetve annak megfelelően kell elszámolni (a tartalom elsődlegessége a formával szemben elve)

A nyilvántartás az egy adminisztratív formai tükrözése a gazdasági eseménynek, mivel a gazdasági események forintban zajlanak, így a deviza nyilvántartás mint forma az elvvel ellentétben elsődlegessé válik a tartalommal szemben, megsértve ezt az elvet is.

16.§(4) Lényegesnek minősül a beszámoló szempontjából minden olyan információ, amelynek elhagyása vagy téves bemutatása – az ésszerűség határain belül – befolyásolja a beszámoló adatait felhasználók döntéseit (a lényegesség elve).

A devizaárfolyam előre való megállapíthatatlansága lényegesen befolyásolja a felhasználó (felperes) döntéseit, számításait, hiszen figyelmen kívül marad a különböző értéktartalmú devizaösszegek egymásból való kivonásának, illetve összeadásának helytelensége, továbbá az a számítási módszertani ellentét, hogy a hitel teljesítésekor a forintértéket a deviza árfolyammal osztották, a maradvány devizaértéket viszont a devizaárfolyammal szorozták. Ebből eredően mind a tartozás devizaértéke, mind a tartozás forintértéke valótlanná válik. Ezért jelenik meg az az abszurd állapot, hogy a törlesztés ellenére a kezdeti értéknél magasabb a fizetendő maradék tartozás értéke. Mindezt kiválóan szemlélteti az alperesi viszontkereset tartozási kimutatása. Ezzel a lényegesség elvét is megsértve törvénytelen és soha el nem fogadott követelést támasztva a felperesre.

Kijelentve, hogy felperes forinthitelt, forint összeget vett fel, megállapított havi forint törlesztőrészletekkel, de ha feltételes módban még el is elfogadnánk a devizaalapú hátteret a kölcsönnek, amelyet a 250/2000.(XII.24.) Kormány rendelet ír körül mindössze, akkor sem történhetne meg az, hogy a kölcsön összege a fizetések ellenére növekszik. Ugyanis az értelmező rendelkezések, fogalmak a következőket határozzák meg.

A 2000. évi C számviteli tv. 3. § (9) 12 alapján; ezt írja a valós értékről: A valós érték az az összeg, amelyért egy eszköz eladható, elcserélhető (eladható, illetve megvásárolható), vagy egy kötelezettség rendezhető megfelelően tájékozott, az üzletkötési szándékukat kinyilvánító felek között, a szokásos piaci feltételeknek megfelelően kötött (köthető) ügylet (szerződés) keretében. Valós érték a piaci megítélésről rendelkezésre álló információk alapján lehet:

Ez az értelmezés azt mutatja, hogy egy deviza értékét a csereeszköz, esetünkben a Forint értékében határozhatjuk meg, de nem adhatunk össze, vagy nem vonhatunk ki egymásból két nem homogén, hanem különböző Forint tartalmú devizaösszeget.

A művelet elvégzéséhez a devizaárfolyam változási arányának megfelelő korrekcióra van szükség. Az alperes jelenleg a számviteli törvény megsértésével támasztja a felperes felé a követelését. A számviteli törvény megsértése pedig bűncselekmény. A számviteli törvény megsértése, a magánjogi szerződéshez kapcsolódóan, a csalás alapjává válik. A csalás tehát nem a szerződésben teljesedik ki, hanem a devizában történő nyilvántartás számításakor és elkészítésekor és az alperes által kiadott elszámolási értesítőben, ezesetben a végelszámolási követelésében dokumentálja azt.

A devizában történő nyilvántartás jogsértésének, joghelybeli alátámasztására a a 165.§ (1) és (2) az irányadóak. „Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek és amelyet – hiba esetén – előírásszerűen javítottak.”

A gazdasági esemény, esetünkben a hitel rendelkezésre bocsájtása és a törlesztés. Mivel minden egyes esemény, művelet forintban történik, ezért a gazdasági esemény devizában történő nyilvántartása csak akkor lenne valós, ha a forintműveletek a devizaárfolyammal számolva és a valós értékre korrigálva átszámításra kerülnek. Esetünkben sem a devizaárfolyammal történő számítás, sem az értékkorrekció nem történik meg.

Nem a valós gazdasági eseményt, hanem az esemény virtuális, devizában történő nyilvántartásbeli számítását dokumentálja az alperes gazdasági eseményként, elszámolásként, megsértve a 166.§(1) és (2) bekezdését is.

A devizában történő nyilvántartáskor, a törlesztéskori aktuális árfolyam, amelynek beszámításával a forinthitel devizában nyilvántartásba vételre került, már más értékű, így elszámoláskor maga a nyilvántartott devizaérték is megváltozott. Ezért nem lehet egyszerűen a devizában nyilvántartott hitelállományból levonni a devizában meghatározott tőkerészt, hanem magát az állományrészt kell korrigálni. El kell végezni azt a számítást amit a hitelfolyósításkor elvégzett az alperes, vagyis kiszámítani a hitelállomány aktuális devizaértékét.

A törlesztés elszámolása nem egyenlő a törlesztendő devizaérték adott árfolyammal történő megszorzásával és forintban történő jóváírással, terheléssel, nem egyenértékű a devizában nyilvántartott állományösszeg mínusz törlesztett devizaérték kimutatásával, hanem annak a hitelállomány devizaárfolyammal történő korrekcióját is magába kell foglalnia.

Mivel az alperes nem ezt teszi, holott feltételezhetően rendelkezik a szükséges szakember gárdával, hanem valójában úgy kezeli a hitelügyletet, mintha egy betétszámlát nyitott volna a felperes kárára és az ő javára, amelyet a felperes folyamatosan feltölt. Ennek következtében folyamatosan növekszik az egyszeri alkalommal rendelkezésre bocsájtott …………………….forint. Holott normális hitelügylet esetében ez csak késedelmi kamat mértékével növekedhetne, de jelen esetben nem erről van szó.

Az alacsony kamatozású, olcsó devizaforrásból származó hitel ígérete egy tudatos gondolati csalás.

Tisztelt Bíróság, a hitelnyújtáshoz pénz kell, vagyis a hitelező-hitelfelvevő jogviszonyában a hitelösszeg az nem forrás, hanem eszközfüggő. Ha a hitel forint és eszköz, akkor a jogviszonyon belül alapvetően értelmetlen devizaforrásról beszélni. Nem devizaforrásra van szükség a devizaalapú hitelhez, hanem elsősorban forintra. Felperes forintban kérte a kölcsönt, forintban kapta és forintban törlesztette azt, nem rendelkezett devizaszámlával, nem kapott kézhez devizát és a szerződésében csak forint összegek kerültek megállapításra. Sehol, semmilyen, még a kölcsön nyújtáskori devizaösszeg vagy felvételi-átváltási árfolyam sem került megállapításra, minthogy az sem, mikor, milyen vételi vagy eladási árfolyam követelést támaszt az alperes a felperesre. Tehát devizaalapú hitelről szó sem lehet sőt a devizaforrás megnevezése is csak a megtévesztést szolgálja.

Ugyanis ha a hitelezéshez pénz kell, a pénz a közhiedelem ellenére nem forrás, hanem dologként kezelt eszköz. A forint összeg, mint eszköz, önmagában megállja a helyét, a forráshoz viszont eszköz tartozik, nélküle nincs értelme. Ugyanúgy ahogy a devizaalapú hitelezésnek sincs értelme, hacsak nem az, hogy előre megfontoltan, a csalás szándékával lett létrehozva, hogy a pénzvilágában járatlan hitelfelvevőt megkárosítsák és olyan szerződést írassanak alá vele, amely látszatra egy szokványos kölcsönszerződés, de valójában teljesen más következményeket von maga után, egy más jogviszony jön létre.

A kockázatot hitel esetében a Hpt.10.1. szerint fogalmilag a hitelező oldalára helyezi, az alperes jelen követeléseit figyelembe véve, nem beszélhetünk hitelszerződési követelésekről, hanem valami egészen másról.

Mivel az alperesi szerződési követeléseit nem megnevezésük, hanem tartalmuk alapján kell megítélni, a kölcsönszerződés egyedi részét kiegészítő, (felperes által alá nem írt) ÁSZF szerinti devizaalapú hitelszerződés tartalmi összetevőinek elemzésekor egy HUF/CHF devizapár tőzsdei ügyletének teljes körű megvalósulását láthatjuk, vagyis alperes a kölcsönügyleten keresztül egy leplezett tőzsdeügyletbe, devizapárral történő tőzsdei játékba vonta be a felperest, annak tudta és beleegyezése nélkül, kihasználva ez irányú ismereteinek hiányát. Ezt a bonyolult műveletet nagyon komoly pénzügyi és tőzsdei ismereteket követelő szaktudás rendelkezésével lehet csak felelősségteljesen gyakorolni, ennek ellenére az alperes úgy gondolta, hogy egy ilyen műveletbe belerángathatja a felperest, a kölcsönszerződés egyedi részén található mindössze egy sor feltüntetésével?! Mármint ezzel:

Az Általános Szerződési Feltételekben szabályozott törlesztőrészlet-változás az alábbi két tényező szerződésben meghatározott időpontban és mértékben történő változásának függvénye: CHF (L)IBOR és CHF árfolyam.

A felsoroltak alapján felperes kijelenti, hogy az általa aláírt dokumentumokból, szerződésből nem következhet a nem létező és nem vállalt árfolyamkülönbözet. Alperes erre csalárd módon és minden idevonatkozó törvényt megsértve próbálta rávenni, elkövetve a közbizalom elleni bűncselekményt, jogalap nélküli vagyonszerzésre téve szert.

Az alperes viszontkeresetében feltüntetett követeléseiből viszont kiderül, hogy alperes úgy a Ptk. mint Hpt. idevonatkozó rendelkezéseit megszegte, a hivatalosan feltüntetett kamaton felül felszámolta a nem létező és felperes által el nem fogadott árfolyamot, az árfolyamra is további kamatot számolva, valamint magára a kihelyezett tőkére is árfolyamot számolva fel, az így összeadott követelések összege és a már befizetett törlesztések összegének összeadásából megállapítható az uzsora fogalma és ténye. Alperes azt sem mutatta ki, hogy követelései, illetve a felperes által befizetett összegeket milyen árfolyamon számolta, vételi vagy eladási, mert az sem mindegy, ugyanis a Békés Megyei Bíróság már hozott egy ítéletet, az OTP Bank ellen, ahol kimutatta, hogy a hitelező, jogellenesen számolt fel deviza eladási árfolyamon, mivel az a THM-en kívül még további rejtett haszonelemeket tartalmaz a felperes kárára, hiszen a kölcsönszerződésnek nem célja a devizakereskedelem.

Felperes elfogadja az alperesi kimutatásban szereplő eddigi befizetéseit, ami összesen ………….Forint, az ezen felül követelt közel ………………..forint, maga a szemen szedett arcátlanság, alig három év leforgása alatt ez kb.120% többletkövetelést tesz ki, ami a hivatalos uzsorának is a többszöröse. Felperes kéri a tisztelt Bíróságot, alperes ellen csalás, uzsora, közbizalom ellenni bűncselekmény és nem utolsósorban az adócsalás megalapozott gyanúja miatt szíveskedjék hivatalból megtenni a szükséges büntető feljelentést és az eljárásba bevonni a megfelelő nyomozati jogkörrel rendelkező hatóságokat is, Nemzeti Nyomozó Irodát, Nemzeti Adó és Vámhivatalt, stb.

Felperes minden korábbi, az üggyel kapcsolatos nyilatkozatát és beadványában foglaltakat fenntartja, kérve a tisztelt Bíróságot az előadottak alapján hozza meg ítéletét és alperest kötelezze a perrel felmerülő összes költség megfizetésére.

Valamint felperes kéri a tisztelt Bíróságot, hogy bármely tárgyalást távollétében is szíveskedjék megtartani.

Kelt………………………-én

Tisztelettel:

………………………felperes

 

Előttünk mint tanúk előtt:

Tanú 1:

 

Tanú2: