A fegyveres konfliktus elkerülhetetlen. Fél évtized jogkövető magatartással vívott küzdelem után, ki kell mondani, hogy a hatalmaskodó kifosztók eljátszották a békés megoldás esélyét. Az ügyészségek és bíróságok, beleértve a Kúriát, ráléptek a „jogi” útvesztők azon sikamlós útjára, amelynek végén csak a bitófa állíthatja meg ámokfutásukat. Pedig itt voltunk, segíteni akartunk, hogy mindenki számára elfogadható megoldás születhessen.

Mindent elkövettek, hogy perifériára szorítsanak, aktiválták az „alvó” ügynökök hadát, a felhígítás módszerét alkalmazva, hogy elnyomják az igazság hangját, a gazság felderítését. Arról, hogy tévedésből vagy szándékosan folytattak színlelt gazdasági tevékenységet a bankok, mindenkinek megvan a saját véleménye, de ez nem elég, a teljes felgöngyölítése az ügynek elkerülhetetlen szükségesség, nemzetstratégiai kérdés.

Látszólag a sors iróniája, hogy bár Gyurcsány és Bajnai alatt indult meg a lavina, a legnagyobb tragédia a kétharmados Orbán kormány alatt sepert végig az országon, mert  a szálak egybeérnek. Az „abszolút többség” négy éves regnálása alatt ezrek menekültek öngyilkosságba, százezrek külföldre. Ezt maga Kövér László is megerősítette amikor a magyarok elvándorlásáról beszélt, meg arról, hogy az államok vezetői CSAK VALAMIFÉLE felhatalmazást kapnak a szavazóiktól. Ez elég érdekes kijelentés, de kevés lesz a kegyelemhez, mert ők sem kegyelmeztek. Díszpáholyból nézték sokak haláltusáját.

“Az államok vezetői, akik valamiféle felhatalmazást kapnak a saját választóiktól, vagy azok az arctalan, névtelen, homályba burkolózó, de hús-vér emberek által irányított gazdasági vagy tudatformáló háttérhatalmak, amelyek viszont nem viselnek felelősséget.”

Kövér egészen biztosan nem bolondult meg, hogy háttérhatalomról beszél, inkább valószínű, hogy nő a kétségbeesés kormányzati szinten is, hogy a vég közeledik, lesz leszámolás. A Kúria szintjén egészen biztos, hogy van reszketés, elég megnézni Darák Péter, Kúria elnök nyilatkozatát a HírTV-n, remeg az ember, mert ha valaki, akkor Ő tudja, hogy a teljes devizahitelezés egy fiktív, színlelt gazdasági cselekmény volt és azon erőlködése Vezekényi Ursulának és csapatának, miszerint a szerződésből fakadó pénztartozást adtak meg a felek egymásnak, annyira morbid, pofátlan és valótlan állítás, hogy semelyik nemzetközi bíróságon nem fogja megállni a helyét. Ugyanis a kölcsönszerződésből fakadó tartozás, teljesítés nélkül nem keletkezik meg. A hatályos törvények alapján viszont a teljesítést igazolni kell bizonylattal és csakis az igazolt teljesítésből fakad tartozás, továbbá a bank amennyiben pénztartozást adott volna meg-ami nem igaz, mert nem tartozott- akkor a tartozás megadásából a kedvezményezettnek nem keletkezhet viszont tartozása, továbbá a folyósítási bizonylatra, tartozás megadását kellett volna feltüntetni és nem hitelfolyósítást. Ugyanis, ha a bank pénztartozást adott meg, akkor ki szolgáltatott? Ki nyújtott kölcsönt? Mert kölcsönnyújtás esetén átszámítást a törvény nem tesz lehetővé pénzváltás nélkül, csakis kizárólag egy igazoltan megkeletkezett pénztartozás esetén teszi lehetővé a VISSZAFIZETÉS átszámítását más pénznemben és nem magát a tartozás megkeletkezését. Röviden, a felkönyvelt és követelt deviza, valamint az arra felszámolt ügyleti kamat, melyet ugyancsak a hatályos törvények alapján, kizárólag rendelkezésre bocsátott összegre engedi a törvény felszámolni, a kezelési költség és az árrés, mind-mind a hatályos törvények megszegésével került kirovásra.

Ehhez asszisztáltak fél évtizedig a mindenkori kormányok, a Kúria és az Ügyészségek, valamint PSZÁF és egyéb felügyeleti szervek. Beáldozták a teljes magyar gazdaság maradékát és állampolgárok millióit. Népirtásért, színlelt gazdasági tevékenységért, hatalommal való visszaélésért és a közbéke felbontásáért fognak felelni, ez összességében hazaárulás, a bitófa elkerülhetetlen lesz.

Bár egyelőre látszólag sikeresen altatják a nép egy részét, Hitler által kidolgozott módszert alkalmazva, aki kimondta, hogy úgy fognak háborút viselni, hogy erről a hátország mit sem sejtsen. Az első világháború sorsát, a hátország nélkülözésből fakadó elégedetlensége pecsételte meg. A második világháború legutolsó pillanatáig, amikor az orosz ütegek már Berlinbe hallatszottak, a hátországban senki sem éhezett, bálokat rendeztek és tiszták voltak a főterek. Most úgy fosztották ki az országot, valójában orvtámadást, hadüzenet nélküli támadást intézve a nép ellen, hogy az uniós támogatásokból, amelyek valójában ugyancsak magyar verítékkel megkeresett garasok, fenntartják a jólét látszatát. Dísztereket, díszburkolatokat, szökőkutakat építtetnek és fesztiválokat rendeznek.

Csányi mindeközben arról panaszkodik, hogy veszteségei vannak, milliárdos veszteségei, de azonnal átmegy jófiúvá és elmondja mindenki szeme láttára, hogy az alapítványa, a veszteségek ellenére megnöveli az ellátott gyerekek számát és ez igaz, de vajon hány kifosztott gyermek árán, hány tönkretett család árán?

Számtalan próbálkozás, óvatos próbálkozás volt Magyarországon, hogy egy élhetőbb irányt vegyenek a dolgok, de minden ilyen próbálkozást sikeresen csirájában elfojtották. Ennek a legegyszerűbb módja a beépülés és belülről züllesztés, ezt tapasztaljuk A Haza Nem Eladó Mozgalomban is, a másik közkedvelt módszerük a felhígítás, hasonló szervezkedéseket hoznak létre, a gyanútlan szemlélő nem tud különbséget tenni az igaz és igaztalan között. Ezt alkalmazták a gombamód megszaporodott „devizamentő” szervezetek létrehozásával, a politikai úton pedig a kamupártok létrehozásával. Ezt úgy kell elképzelni, mintha lenne egy festmény a falon, akkor a figyelem, a tekintet, csak erre az egy festményre terjed ki, ha viszont van több tucat, akkor a figyelem megoszlik. Így szeretnék elvenni az élét a második Nemzetgyűlésünknek is. Annak ellenére, hogy volt rá kereken nyolcvan évük, hogy Nemzetgyűlést hívjanak össze, nem tették, senki sem tette. Mi tavaly megtettük és közzétettük a felhívást a második Nemzetgyűlés megtartására is idén. Érdekes módon erre is rászerveztek valakik, utánunk hirdetik meg, de előttünk akarják megtartani. Felhígítás. Annyira egyértelmű próbálkozás, hogy ettől egyértelműbb semmi nem lehet. A szervezők mindegyike nem ügynök, sajnos ők az ügyeletes balekok, ilyenből mindig akad bőven. Az ügynök megsúgja, hogy szervezze meg és ő egy hét múlva már elhiszi, hogy mindig is ilyet akart szervezni. Sokan aggódnak emiatt. Ne tegyék, mert az igazság utat fog törni magának.

Ha botladozva is, de sikeresen megszerveztük és megtartottuk tavaly a Nemzetgyűlést, több mint kétezer aláírással rendelkezem, hogy nemzetgyűlést hívjak össze. Ebből hagyományt csinálunk. Minden évben megtartásra kerül a Nemzetgyűlés és minden évben más városban lesz megtartva. Tavaly Budapesten volt, idén pedig Gyulán kerül megtartásra. A Nemzetgyűlésen meghatározásra fog kerülni, a jövő évi Nemzetgyűlés megtartásának ideje és helyszíne. Ez nem tüntetés lesz, hanem a magyar sorskérdés megtárgyalásának gyűlése. Tehát csak olyan embereket várunk, akik józanul képesek gondolkozni és nem kifogásolják, hogy a gyűlés végén hazamegyünk. Haza fogunk menni, mert erősödnünk kell. Azok az arcok, akik hangoskodnak, hőbörögnek és azonnali cselekvésre kapacitálnak, anélkül, hogy egy valós alternatívát fel tudnának mutatni, nem többek ügynököknél és ügyeletes balekoknál.

Az nagyon kevés, ha összefogásért kiabálunk az égre, tenni kell érte és sokan nem tudják, hogy összefogás csakis kizárólag közös munka révén tud kialakulni, de közösen dolgozni csak tisztességes szándékú és magaviseletű emberekkel szabad és lehet. Sokan, nagyon sokan türelmetlenek, okkal türelmetlenek, mert ki vannak fosztva, el vannak lehetetlenítve és azonnal szeretnének megoldást. Jó lenne, ha ilyen egyszerű lenne, de nem az. Ezért a választások után, az egyenlőtlen küzdelem eredménye láttán sokan meginogtak, holott az is csak az együtt dolgozás egy fázisa volt, ahol felmérésre kerültek az emberek, majd az eredményt követően a jellemek. Csiszolódunk emberek csiszolódunk, felkészülünk, mert háborút szétszóratottak nem viselhetnek, sikeresen biztos nem. Mint ismeretes, a legfrissebb hírek szerint Oroszország inváziót indított Ukrajna ellen, tehát a malomkő elvetésre került s

„Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg? Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg?

Ettől rettegnek a kifosztók is, mert tudják, hogy a fesztiválok és szökőkutak, csak egy bizonyos „légkörben” biztosítják számukra a ködöt, miben elrejtőzhetnek és egy fizikai konfliktusban, igen gyorsan felszállna ez a köd és a konfliktus ideje rohamosan közeledik, kérdés, hogy kit hogyan talál meg.

Kásler Árpád.