Kásler Árpád és Falus Zsolt

Nem marad más választás mint ölre menni az állammal. Azzal az állammal amely eltávolodott a néptől, amely az országot alkotja.

Az állam feladata a közjó szolgálata és ennek megvalósításakor a mérleg szerepét kell betöltenie, amikor egyes csoportok érdekeit védve az erkölcs és az igazságosság talaján a közjóra törekszik.

Ha az állam nem a közjóra törekszik, akkor annak egyik oka az lehet, hogy azt államot – amely egyébként egy  földrajzi terület felett rendelkező legfőbb hatalommal bíró politikai egyesülés és a fizikai erő legitim használatának monopóliumával rendelkezik – olyan csoport kerítette hatalmába, vagy olyan politikusok „működtetik” akik a közérdeket alárendelik bizonyos csoportok magánérdekének.

Lássuk, Kornis Gyula (1885-1958) kultúrpolitikus, az MTA elnöke miként jellemezte az ideális politikust.

„A jelentős államférfi nem tucatember, hanem sajátos, határozottan kibélyegzett egyéniség.” Aki hivatástudattal, az akarat soha nem ernyedő energiájával, érzékeny felelősségtudattal és valóságérzéssel van felvértezve.

Beszélhetünk-e a jelenlegi politikusok érzékeny felelősségtudatáról és valóságérzéséről, akkor amikor szemet hunynak az ország jelentős részének beáldozása felett. Teszik ezt oly gátlástalanul, hogy nemzeti érdekként tüntetik fel. Tehát a nemzeti érdek a nemzet tagjainak beáldozását kívánja meg. Ennek a beáldozásnak haszonélvezője a Magyar Állam, a Magyar Nemzeti Bankon keresztül, amely sem nem nemzeti sem nem magyar, mert ha az lenne akkor tiltakozna és nem falazna az óriási gazság láttán.

Az MNB devizatartaléka a válság kirobbanása óta több ezer milliárd forinttal nőtt meg, ami a kisemmizett „devizaadósok” árfolyamnövekményének befizetéseiből tevődik össze. Akkor, amikor a magyar állampolgárok bíztak a bankrendszerben, az államban és az állami felügyeleti szervekben, tulajdonképpen a tőrbecsalóikban bíztak, akik luxuspáholyból szeretnék végignézni az egyszerű ember haláltusáját.

A PSZÁF közel tízmilliárdos költségvetését nem az államtól, hanem a kereskedelmi bankoktól kapja, miközben az MNB ellenőrizheti a PSZÁF-ét és a PSZÁF az MNB-ot. Az eredmény: devizahitelezés magyarosan. Vagyis egy olyan ügylet széleskörű terítése, amelyben a befektetés tárgya, szándékosan el lett bújtatva egy kölcsönszerződés mögé a szerződő adós elől.

Ezt lényegében nagyon könnyen kivitelezhették, mert az átlagember sem képesítéssel, sem pedig ilyen fokú pénzügyi ismeretekkel, pontosabban pénzügyi világban használatos „trükkökkel” nem találkozott, de bízott abban az államban, amelynek az igazságosság talaján a közjóra kellene törekednie és a nyerészkedő bankároktól, a fehérgalléros bűnözőktől, mint az erőszak monopóliumával rendelkező hatalomnak, kötelessége lett volna megvédenie. Ellenkezőleg történt. Maga az állam vált érdekeltté az igazság elrejtésében. Súlyos és terhelő szavak ezek, amelyeknek tisztázása nemzetközi bíróság feladatává vált.

Kelt: Gyulán, 2012.11.19-én